2017. november 19., vasárnap

Dán vajas keksz

Ki ne ismerné a fém dobozban kapható, dán, omlós, vajízű kekszet.  Karácsonyi aprósütemény előzetesként megpróbálkoztam a házi verzióval, s mondhatom a kísérlet igen jól sikerült!
Aki elkészíti, mindenképp használjon hozzá vajat, hisz ennek a süteménynek a vaj adja a lényegét! 


Hozzávalók, 60 darabhoz
200g puha vaj
85g nyírfa porcukor
1 tojás, szobahőmérsékletű
300g liszt (100g sima, 200g tk. búza)
fél rúd vanília
50ml tejszín


A sütőt 180 fokra előmelegítettem. Előkészítettem két sütőpapíros tepsit, és egy habzsákot, 9mm-es csillagcsővel.
A puha vajat habosra kevertem a nyírfaporcukorral. Hozzáadtam a tojást, tejszínt,  a vanília kikapart magjait, végül beleforgattam a lisztet. 
A tésztát a nyomózsákba tettem és 5cm átmérőjű karikákat formáztam. Amikor a tepsi megtelt sütőbe tettem és 12 perc alatt megsütöttem. Vigyázzunk, mert könnyen megég.
A kihűlt kekszeket jól záródó kekszes dobozban sokáig elállnak, sőt minél tovább állnak, annál finomabbak!


Tipp: ha a tészta túl kemény lenne, adjunk hozzá még 1-2 evőkanál tejszínt. A formázása nehéz, de megéri a fáradtságot.
Ha nincs csillagcsövünk, készíthetjük a kekszet kézzel is. Ez esetben ne tegyünk bele tejszínt. Vizes kézzel vegyünk a tésztából diónyi darabokat és formázzuk keksz alakúra. Vagy alakítsunk belőle rudat/hasábot, amit folpack fóliába csavarva fagyasszunk ki és vágjunk korongokra/lapokra. 
További karácsonyi kekszek és sütemények elérhetők ide kattintva.


2017. november 12., vasárnap

Mascarponés almatorta

Nemrég Németországban jártam. Egy uzsonna alkalmával isteni Apfel-Schmand-Kuchen-t kóstoltam. Annyira ízlett, hogy elterveztem, megpróbálok hasonlót készíteni. Mivel a Schmand zsírtartalomban, sűrűségben kicsit más, mint  a mi tejfölünk, ezért áthidaló megoldásként az öntet egy részét mascarponéra cseréltem. 
Nagyon fontos, hogy ehhez a tortához savanyúbb almát használjunk, mert finomságát  a savanykás alma és az édes öntet párosa adja. Legjobb, ha az Idared, Jonathan, Boskoop fajták közül választunk.


Hozzávalók, 28 cm-es csatos tortaformához
Tészta
200 g liszt (60g sima, 140g tk. búzaliszt)
1 púpozott teáskanál sütőpor
1 tojás
60g cukornak megfelelő édesítő
125g vaj
fél kezeletlen citrom héja

A töltelékhez
1-1,2kg savanykás alma
250g mascarpone
200g tejföl
3 tojás
80g cukornak megfelelő édesítő
 
 
A vajat apró kockákra vágtam és késes aprítóban elmorzsoltam a sütőporos liszttel. Természetesen kézzel is készíthetjük.   Hozzáadtam az édesítőt, tojást és gyors mozdulatokkal összegyúrtam. Fóliába csavartam és hűtőszekrénybe tettem, egy órát pihentettem.
A tortaforma aljába sütőpapírt vágtam. A deklit sütőpapírra tettem, ceruzával körberajzoltam és körbevágtam. A forma oldalát nem szükséges papírozni, mert a tészta elég zsíros, hogy elváljon tőle, késsel könnyedén elválasztható. 
 
 
A tésztát alaposan lisztezett nyújtótáblán körülbelül 3mm vastagra nyújtottam és szintén a dekli segítségével tortaforma aljába szabtam. A torta oldalához a maradék tésztát kinyújtottam úgy, hogy 2,5cm széles, hosszú csíkot tudjak belőle vágni. A tésztaszalagot úgy tettem bele a formába, hogy picit fedje az alsó lapot, amire óvatosan rányomkodtam. Aki elég rutinos nyújthatja és bélelheti egy tésztadarabbal is a formát.  Az elkészített tésztát hűtőbe tettem, a sütőt pedig 180 fokra előmelegítettem.


Elkészítettem az öntetet. A mascarponét a tejföllel, édesítővel, tojással simára kevertem.  Az almákat megmostam, megszárítottam, meghámoztam, negyedeltem, majd éles késsel kivágtam a magházukat. Három almát fél centis szeletekre vágtam és a tésztára terítettem. A többit, negyedelés után hosszában mélyen bevagdostam, de ügyeltem rá, hogy ne vágjam át. Arányosan elosztva, kívülről befelé haladva körkörösen a formába helyeztem. Ráöntöttem a mascarponés keveréket, ügyelve rá, hogy az almákra ne kerüljön, de mindenütt egyenletes legyen.
 
 
Az előmelegített sütőbe tettem és 40 perc alatt megsütöttem. Ez a sütési idő picit sok, avatott szem látja a túlsütés jeleit, 30-35 perc elegendő. Kivettem a tortát a sütőből és kissé hűlni hagytam. Késsel körbevágtam, majd levettem róla a karikát. Hűvös helyre tettem és mikor áthűlt tortatálra csúsztattam úgy, hogy közben a sütőpapírt is kivettem alóla. 
 

2017. november 9., csütörtök

Gorgonzolás szezámos keksz

Ha vendégségben járok, szeretek körülnézni a könyvespolcokon. Legutóbb így került a kezembe az egyik Nigella Lawson szakácskönyv, amiben láttam egy ír kék süteményt. Ez adta az ötletet, hogy  gorgonzolás kekszet süssek. Az eredmény fenomenális, ropogós, még Nigella egzotikus hozzávalói nélkül, egy saját kikísérletezésű receptből is.


Hozzávalók
100g gorgonzola, vagy más kékpenészes sajt
120g tk. búzaliszt
30g kukoricaliszt
80g hideg vaj
1 tojás
csipet só
frissen őrölt bors
szezám


A liszteket és az apró kockákra vágott, hideg vajat késes aprítóba tettem és addig forgattam, míg el nem morzsolta a vajat. Késes aprító híján kézzel is készíthetjük, de fontos, hogy a vaj ne olvadjon meg a kezünk melegétől.
Nagyobb tálba öntöttem, hozzáadtam a sajtot, a tojást úgy, hogy a fehérjéből keveset egy csészében visszatartottam. Sóztam, frissen őrölt borsot adtam hozzá és összegyúrtam. Jól formázható, kézhez nem ragadó tésztát kaptam, amiből kb. 3,5-4cm átmérőjű rudat formáztam. 
Egy tálcára szezámmagot szórtam. A tésztahengert lekentem a félretett fehérjével, majd beleforgattam a szezámba. Folpack fóliába csavartam és mélyhűtőbe tettem. Egy órát pihentettem, míg kissé átfagyott.


A sütőt 180 fokra előmelegítettem és előkészítettem egy papíros sütőlemezt. A tésztát éles késsel korongokra vágtam és a tepsire sorakoztattam. Sülés közben a kekszek kicsit terülnek, ezért érdemes helyet hagyni közöttük. 15 perc alatt aranybarnára sütöttem. Vigyázzunk vele, mert nagyon könnyen megég. 


Tipp: készíthetünk nagyobb mennyiséget, amit lefagyaszthatunk és később kisüthetünk.


2017. november 6., hétfő

Savanyú káposztával és kelbimbóval sült tarja

Szeretjük a savanyú káposztát, olyannyira, hogy a kislányom már a piacon nekiállt volna csemegézni belőle. Mire felocsúdtam, a savanyúság árus hölgy már a kezébe is nyomott egy kis zacskónyit, amit nagy boldogan el is csipegetett. Persze a vasárnapi ebédnek is nagy volt a tetszési indexe. 


Hozzávalók, 4-6 főre
8 szelet tarja
700g savanyú káposzta
250g kelbimbó
100g kolozsvári szalonna
1 fej vöröshagyma

bors
kevés olaj
apró szemű burgonya


A kelbimbót megtisztítottam és kevés sós vízben ressre pároltam. A káposztát túl savanyúnak találtam, ezért bő, hideg vízben átmostam, alaposan kicsavartam. Kissé összevágtam, hogy ne legyenek túl hosszúak a szálak. A sütőt 180 fokra előmelegítettem. 
A tarjaszeleteket megmostam, papírtörlőn megszárítottam, és nejlon zacskóba téve kissé kiklopfoltam. Sóztam, borsoztam. Egy sütőbe tehető serpenyőben kevés olajat forrósítottam, majd a hússzeletek mindkét oldalát hirtelen sütöttem. Nem kell készre sütni, a cél az, hogy "összekapjuk" a húsban lévő fehérjét, így az sokkal omlósabb, szaftosabb lesz. Tálba szedtem és félretettem.


A kolozsvári szalonnát csíkokra, a hagymát finomra vágtam és a serpenyőben mindkettőt megpirítottam. Beleforgattam előkészített káposztát és lecsepegtetett kelbimbót, kicsit megborsoztam. Ráfektettem a tarja szeleteket, ráöntöttem a lét, amit a hús engedett, majd lefedve sütőbe tettem és addig sütöttem míg a hús meg nem puhult. Végül légkeveréssel megpirítottam a húst, ügyelve rá, hogy ne száradjon ki és a káposztaszálak ne égjenek meg.
A hússal párhuzamosan megsütöttem a krumplit. Az apró burgonyát alaposan megmostam, megszárítottam, negyedeltem, sóztam, kevés olajban átforgattam és papíros sütőlemezen a hússal egy időben megsütöttem.


 Tipp: tarja helyett készíthetjük oldalassal, vagy így Márton nap táján libacombbal is!

2017. november 2., csütörtök

Vaníliakrémes diószelet

Krémesre, könnyűre, habosra vágytam... Visszakanyarodtam hát egy korábbi recepthez, a vaníliás diótortához. Az előző bejegyzés -  a csokoládés rózsa -, révén sok tojásfehérje gyűlt össze  a mélyhűtőmben.   A torta átesett pár apró módosításon és ez  a szuper szelet lett belőle. 
Mielőtt szó érné a ház elejét, tudom. Tudom, hogy IR-es nem eszik mazsolát... akinek nem fér bele, szimplán hagyja ki.


Hozzávalók,
Lapokhoz
200g tojásfehérje, kb. 6-7 db
90g nyírfacukor, vagy ennek megfelelő édesítő
150g darált dió
30g sima liszt
60g tk. búzaliszt
10g sütőpor
30g mazsola (nem diéta kompatibilis, elhagyható)
50g durvára vágott dió a szóráshoz

Krémhez
A főzött alaphoz
200ml tejszín
300ml víz
60g vaníliás krémpor
80g cukornak megfelelő édesítő
30g vaj

600ml habtejszín
fél vaníliarúd
ízlés szerint rum
15g zselatin
100ml víz


A sütőt 180 fokra előmelegítettem. Egy sütőpapíros tepsin 40x30cm-re nyitottam egy fém (állítható méretű) sütőkeret. A mazsolát felfőztem, lemostam, majd alaposan lecsepegtettem.
A tojásfehérjét a nyírfacukorral tejföl sűrűségű habbá vertem, beleforgattam a darált diós, sütőporos lisztet, majd egyenletesen elkentem a sütőkeretben. Megszórtam durvára vágott dióval és mazsolával. Sütőbe tettem és  körülbelül 15 perc alatt megsütöttem.
A tejszínt (600ml) mélyhűtőbe állítottam, hogy alaposan lehűljön. A tejszínből (200ml), vízből és a pudingporból krémet főztem, forrón belekevertem a vajat és az édesítőt. Folpack fóliával letakarva hűlni hagytam. A fóliát direkt a krém felületére kell tenni, így nem bőrösödik be, nem lesz csomós. Ha mégis megtörténne, a kihűlt alapot sűrűbb szitán passzírozzuk át.
A lapot kettévágtam és az egyik felét beletettem a mértéhez állított keretbe, azaz 20x30cm-re igazítva.


A tejszínt kemény habbá vertem. Míg készült, a zselatint hideg vízzel elkevertem és kicsit ázni hagytam. A kihűlt krémbe belekevertem a vanília kikapart magjait, beleforgattam a tejszínhabot, rummal ízesítettem, majd hozzákevertem a vízgőz felett megolvasztott zselatint. 
A krémet az előkészített lapra kentem és a másik lappal befedtem. Hűtőszekrénybe állítottam. Tálalás előtt, a süteményt kivágtam a kapszliból és felszeleteltem, majd nagyon vékonyan meghintettem porcukorral. 


Tipp: ha nincs kinyitható sütőkeretünk, süssük  a lapot tepsin. A massza alaktartó, jól kenhető. Válasszunk olyan méretű sütőlemezt, hogy a lapot félbevágva is legyen megfelelő méretű tepsink, szögletes jénaink. A krém lazább állagú, hűtés után sem gumidominó, így  a töltéshez mindenképp szükséges valamiféle "keret".
A torta verzió receptje  ide kattintva olvasható.
Tejszínes krémek zselatinozásához ide kattintva érhető el pár jó tanács.

Az inspirációért Gizi receptjei-nek  tartozom köszönettel!