Ha listát kellene írni arról, hogy mi az ami legjobban hiányzik az inzulinrezisztencia előtti életemből, ételekből, akkor a croissant dobogós lenne. Persze, mint oly sok minden mást, ezt a péksütit is megpróbáltam már átalakítani. Többször nekifogtam, több receptet kipróbáltam, de soha nem lett az igazi. Még messze nem tökéletes, de ez a verzió közelíti meg legjobban azt, amire vágyom.
500g liszt (150g sima, 350g tk. búzaliszt)
75ml tejszín
100ml víz
100g tejföl
20g vaj
35g élesztő
2 tojás
20g cukornak megfelelő folyékony édesítő
1,5 teáskanál só
175g vaj
A tészta hozzávalóiból - egy fél tojás kivételével - puha, selymes tésztát gyúrtam. A tésztát kelesztőtálba tettem és lefedve hűtőbe állítottam, ahol két órát pihent. A fél tojást szintén hűtőbe tettem, hisz erre majd az utolsó fázisban, a lekenéskor lesz szükség. A töltelékhez használatos vajat mélyhűtőbe tettem.
A megkelt tésztát enyhén lisztezett nyújtótáblára borítottam, majd tíz egyenlő részre osztottam. Kigömbölyítettem és tíz percet pihentettem. A tésztacipókat 20cm átmérőjű lappá nyújtottam és a fagyos vajat nagy lyukú sajtreszelőn ráreszeltem. Így rétegeztem a tíz lapot és a kilenc részre osztott vajat. Mikor a legfelső rész rákerült, a nyújtótáblámat beliszteztem és a tésztát körülbelül 40cm átmérőjűre kinyújtottam. A tészta ekkor hozzávetőlegesen 7-8mm vastag. 12 cikkre vágtam, a legrövidebb oldalon kissé bemetszettem, a metszéseket felhajtottam, majd a tésztadarabokat felcsavartam.
Papíros sütőlemezre raktam őket, majd duplájára kelesztettem. Ez körülbelül 60-80 percet vesz igénybe, attól függően, hogy milyen meleg van a konyhánkban.
Közben a sütőt 180 fokra előmelegítettem. A megkelt croissantokat a félretett, felvert tojással lekentem és 25 perc alatt aranybarnára sütöttem. Amikor elkészültek, rácsra tettem kihűlni.
A recept, amelynek az útmutatásait követtem ...konyhán innen - kerten túl... blogon olvasható.
